A HunTheftAuto - Autóbetyárok első epizódja.
Bevezetés[]
Valahol az osztrák-magyar határ közelében, 2001. októberében...
Sötétség lepte be a tájat. Csak az őszi szél mozgatta a fák megmaradt koronáját. A sötétben egy kivilágítatlan Shuttler haladt nyugat felé. A rakterében 28 ember kuporgott, az új világ meghódításának lázában. Nyugaton jobb élet van. Az ember többet keres, kevesebbet dolgozik, az élet szép és nem utolsó sorban presztízs: "Én kint dolgozom, Nyugaton." A furgon utasai ezt mind elhitték, főleg, mert Guszti, a főszervező a csillagokat is leígérte nekik az égről. Szállást is szerez, meg biztosítást. Az utasok többnyire Erdélyből érkeztek, de volt közöttük délvidéki is. A sarokban ült egy huszas éveiben járó fiatalember, Ábel is, aki nem családostul, csak egymaga lépett a modern népvándorlás útjára. Gondolataiba révedve üldögélt egyedül, a rá váró fényes jövőt tervezte...
A jármű duruzsolásán túl azonban hirtelen távoli szirénaszó ütötte meg a fülét. A többiek is meghallották, mert hirtelen síri csend szállt az autóra. Elöl is meghallották, mert Guszti hangja hallatszott:
- Fú, b@zdmeg, a fináncok! Állj meg!
A Shuttler megállt, és hirtelen kinyílt az oldalajtó.
- Kifelé, mindenki! - kiabálta Guszti az ajtóban, és már ragadta is ki az első embert. Egyesével mindenkit kirángatott és rájuk kiabált. - Tűnés, amerre láttok! - Azzal visszapattant a kocsiba, és elhajtottak. A szerencsétlen utasok csak néztek, aztán a közeledő szirénahangra lassan magukhoz tértek. Egyesek találomra elindultak egy irányba, mások másfele indultak. Ábel is elindult - szent meggyőződése szerint nyugatnak. A sötétben nehéz volt közlekedni, bokrok, ágak csaptak az arcába, gyökerekben és fűcsomókban botladozott, de nem állt meg. Addig ment, míg a szirénázás halkulni kezdett. Még jócskán tartott az éjszaka, ezért lepihent egy fa tövében.
Az éjszaka csendje körülvette, de ahogy hozzászokott, fura hangokat hallott meg a távolból. Egyértelműen emberi településre utaló hangokat. Elhatározta, hogy reggel utánajár, hova került. S amint ezt eldöntötte, elnyomta az álom...
Ábel a rengetegben[]
A nap fénye átszűrődött a lombok között. Ábel végre felébredt. Nem ismerte ezt a környéket, nem tudta, milyen települések lehetnek a közelben. Csak azt tudta, hogy a határ egy folyó mentén húzódik, amelyen nem úszhat át. A távolból harangzúgás hallatszott, elhatározta, hogy elindul a hang irányába.